Előszó

Az elmúlt jópár évben nagyon sokféle játék és konzolgépet készítettek. Ezek fölött egy idő után eljár az idő, elavulnak. Megszüntetik a gyártásukat, nemsokára játékokat sem fejlesztenek rá. A tulajdonosok egy darabig még használják, majd lecserélik egy korszerűbb, újabb típusra.

Sokak számára ezek a régi gépek nagyon kedvesek.
Számomra is. Ezért készítettem a "RETRO rovat"-ot. Célom, hogy megpróbáljak információkat adni az eddig megjelent (és népszerűbb) gépekről. Megpróbálom összefoglalni hogy egy-egy cég milyen gépeket készített (időrendi sorrendben). A legkedveltebb gépekre készített legjobb játékokat is megpróbálom bemutatni.

A legtöbb gépet használtan meglehet még vásárolni. Emellett bárki kipróbálhatja a legtöbb gépet illetve játékot, ugyanis a legtöbb géphez készítettek EMULÁTOR-okat, amelyek a pc-nken (vagy más gépen pl. Ps2, XBox, Dreamcast) futtathatjuk a játékokat. Ráadásul játékokat is nagyszámban találhatunk az interneten, amiket letölthetünk és az emulátorral futtathatunk.

Vannak gépek amikhez "tökéletes" emulátor létezik. Ezek az emulátorok a géphez készült összes játékot-programot futtatják, nincsenek kép vagy hang hibák, nem fagy le, nem lép ki, nem lassabb vagy épp gyorsabb a játék mint az eredeti gépen.
Vannak gépek amikhez még nincs tökéletes emulátor. Ezek az emulátorok több játékot is nagyon jól futtatnak, de a játékok egyrésze (nagy része) nem működik, vagy nem megfelelően. Ha ilyet tapasztalunk akkor próbáljunk keresni egy másik emulátort a géphez (általában több lehetőségünk is van), vagy ugyanennek az emulátornak próbáljunk szerezni újabb verzióját. Ha ígysem oldjuk meg a problémát akkor reménykedjünk abban, hogy egyszer majd készítenek hozzá ennél jobb emulátort is.

A "tökéletes" jelzőt azért raktam idézőjelek közzé, mert a legtökéletesebb emulátor sem adja vissza a gép eredeti hangulatát, de még az eredeti kép és hangminőséget sem. Tapasztalatom, hogy minden játék SOKKAL szebb-jobb az eredeti gépen, így csak egy emulátort kipróbálva ne ítéljünk meg egy gépet sem.

Egy dolgot még: a számitógépek és konzolok között különbség van. Konzolon (játékgépen) a játék azonnal indul, 1-2 gombnyomás és azonnal játszunk. Számitógépen ez nem mindíg ilyen gyors és egyértelmű. Sok esetben a program betöltése és elindítása sem egyszerű, illetve amikor elindul utánna is várnunk kell, kérdésekre válaszolni, intrókat nézni, várni a töltögetést stb. Több esetben nem árt, ha ismerjük az eredeti számitógép kezelését. Erre konzoloknál nincs szükség, így kezdésnek mindenképen ezeket ajánlom.

A neten lévő játékok (ROM-ok) egy része csak kipróbálási célból tölthető le, ezeket a programokat 24 óra elteltével le kell törölnünk a gépünkről. Ezeket a programokat csak abban az esetben tárolhatjuk hosszú távon, ha birtokunkban van a program eredeti (jogtiszta) verziója is.
Más programokat szabadon birtokolhatunk, nemlesz belőle jogi problémánk. Mielőtt egy oldalról bármit letöltenénk tájékozódjunk.


Kisszótár:

Emulátor:
Olyan program, amely emulál egy-egy gépet. A programot letöltés után telepíteni kell (vagy csak kitömöríteni). Ezután a programokat be kell másolni általában egy "ROM" könyvárba, vagy meg kell keresni a böngészőben. Indítás előtt ajánlott megnézni a beállításokat.
A gépek bemutatásánál említek emulátor neveket. Ha megakarod ezeket szerezni akkor írd be a nevüket egy keresőprogramba (pl.: www.google.com) és kis keresgetés után biztosan letudod őket tölteni.

ROM:
Program emulátor alá. Általában egy ZIP fájlba vannak tömörítve amiket be kell másolni az emulátor könyvtárába és általában nem kell kitömöríteni ezeket. Nevét a csak olvasható memóriáról kapta, mivel régen a CD elterjedése előtt a konzolokba kártyákat kellett helyezni, melyen egy ROM-ba voltak beleégetve a játékok és ezek tartalmát csak olvasni tudta a gép. (léteztek megoldások, hogy a játékállást ki lehessen menteni a kártyára, de ezek már drágább megoldások voltak)

Konzol:
Olyan "számitógép", ami csak arra van tervezve hogy játszanak vele. Nincs rajta billentyűzet, nem lehet floppyt, nyomtatót illeszteni hozzá. Tulajdonképen csak egy "műanyag doboz" amin van mondjuk egy bekapcsolás és RESET gomb, kilóg belőle két (vagy több) irányító, és semmi dolgunk nincs mint bedugni a kártyát vagy CD-t és játszani.

Joy, Joypad, Joystick:
Kis műanyag "bigyó", aminek számtalan alakja, mérete, színe lehet, ezt kell kézbe vennünk és azt nyomogatva/tekergetve irányíthatjuk a játékokat. A Joystick irányítója egy kar "botkormány" amit megmarkolva és "tekergetve" kapjuk az irányokat és a tetején vagy mellette található a "tűzgomb /akciógomb". A Joypad-ban nincs kar, hanem egy négy-nyolc irányú lapos kapcsoló/gomb amit az újjunkal irányíthatunk. Az irányítót két kézzel kell fogni, bal kézzel irányítunk, jobb gombal az akciógombokat.

Cartridge:
Kis műanyag kazetta amit a játékgépbe, vagy a számitógépbe kell helyezni. Programok tárolására szolgál. Játék kártyának is mondják. Egy nyomtatott áramkör van benne, amin egy (vagy több) ROM chip található. Kapacitása korlátozott, viszont nagyon gyorsan tölt, szinte észrevétlenül. Emiatt egy kártyás gépnél a memória nagysága kevésbé meghatározó, hisz a grafika /program a ROM-ból észrevétlenül betölthető így olyan érzésünk van mintha sokkal több memóriánk lenne.

TV, RF vagy AV kimenet:
Olyan csatlakozó amin keresztül a számitógépet /konzolgépet televízióra tudjuk kötni.
Ez kétféle lehet:
Az első a TV vagy RF kimenet. Ez az a köralakú csatlakozó amire az antennát is kötjük a tévére. A legrégibb tévén is van ilyen csatlakozó így nemokoz gondot a csatlakozás. (régen gyakran fekete-fehér kisképernyős tévére kötötték a házi számitógépeket.)
A másik az AV kimenet. Ez utóbbiból többféle is lehet, de a lényeg, hogy a kép és hang közvetlenül jön a készülékről és csak olyan tévére /videóra stb. lehet rákötni amelyiken van AV bemenet. A régebbi tévéken ilyen nincs, ma már alap dolognak számít.
Harmadik verzió az R G B kimenet lehet, bár ezt ritkán alkalmazzák.
Előfordul az, hogy egy gépen csak AV vagy RGB kimenet van, de alkalmazható hozzá TV modulátor, aminek segítségével RF vagy AV csatlakozón keresztül televízióra köthető -míg eredetileg csak monitorral volt használható. (pl. Amiga 500, N64)

Program kazetta, játék kazetta:
A házi számitógépek elterjedésekor a programokat hagyományos magnókazettákon tárolták. Ezek ugyanazok a kazetták voltak mint amiket zenék felvételére használták. Ennek a módszernek hátránya a lassú program betöltés, és az hogy sokszor hiba lépett fel a betöltéskor, könnyen tönkre mehetett a kazetta /program, így sok bosszúságot okozott.
Befolyásolta a minőséget a különböző magnók olvasó/író fejének az állása is, illetve a kazetta minősége is. A programokat kétkazettás magnóval is másolhattuk. A felvétel ilyenkor sem mindíg sikerült, illetve nem volt ajánlott a gyorsmásoló használata. Szintén nem ajánlott a 90 perces kazetták használata, helyette inkább a 60 perces kazetták minősége volt jobb.
A programokat általában a LOAD és SAVE BASIC parancsokkal lehetett betölteni /elmenteni.

Floppy drive, floppy lemez:
A magnókazettás tárolás után terjedt el a floppy-s tárolás. Először a "nagylemezek" terjedtek el. Ezek töltési-mentési sebessége gyorsabb volt mint a kazettáké. Kevesebb hiba lépett fel, biztonságosabb volt. A "Floppy drive" maga a készülék amibe a Floppy lemezeket be kell helyezni. A régi floppy lemezek hasonlóak a ma használt lemezekhez, de nagyobbak voltak, nemvolt ilyen erős védő burkolat rajtuk így könnyebben sérültek. Kapacitásuk kissebb volt mint ma, viszont sokkal megbízhatóbbak voltak.